Óriási meglepetés volt, amikor a Michelin által meghirdetett Winter Test Drive-ra beérkezett pályázatok közül az én munkámat értékelte legjobbnak a zsűri. Nem sűrűn fordult elő velem, hogy nyerjek bármit is, utoljára talán akkor amikor a nyírpazonyi búcsúba május elsején a zsákba macskával nyertem egy kakasos nyalókát, de akkor még csak 5 éves voltam.
(Számunkra az öröm, hogy jelentkeztél és így megismertünk egy hozzánk hasonlóan gondolkodó autó fanatikust, aki legalább olyan lelkesedéssel és szenvedéllyel beszél az autókról mint mi. – Forester) 

Itt, a Gáz + Fék Magazin oldalán, regisztráltam a játékba és a tesztelő társam – az érdekfeszítő cikkek billentyű zsonglőre 😉 – Forester lett, akinek neve ismerősen csenghet az oldal olvasói számára.
(üdv mindenkinek 🙂 – Forester)

Gyors telefonos egyeztetés után a Hungaroring főbejáratánál találtam magam. Ekkor találkoztam személyesen is tesztpartneremmel és követtem a vezetéstechnikai pályára. Itt a Michelin képviselői fogadtak minket és a pálya instruktorai, akik egész nap navigáltak. Az oktatók tanácsára kipakoltunk minden ingóságot a kocsiból, “mert ami elmozdulhat, az el is fog” szólt az intelem.

[singlepic id=286 w=600 h=400 float=center]

Megemelkedett pulzusszámmal vártuk, hogy mi fog történni ezután. Oktatóink kezünkbe nyomtak egy-egy CB-t, és kérték, hogy mindenki fáradjon a kocsijához, majd kövessük a Skoda Fabia RS-t a 4-es pályára.

Demonstráció képpen mindenki a saját nyári abroncsaival teljesítette először a feladatokat, hogy legyen viszonyítási alap. Egy rendkívül egyszerű feladattal kezdtünk: Mindenki gyorsítsa fel az autóját 30 km/h sebességre, majd a bójákat elhagyva vészfékezéssel álljon meg. Én egy Mercedes Vito-val vettem részt a tréningen, mely a maga 1,7 tonnás saját tömegével 8,5 méteren állt meg a nedves aszfalton, ugyanis eső és/vagy köd folyamatosan szemerkélt.
(Ugyanez a feladat állt előttem is, annyiban változott a dolog, hogy én a Corollám fékpedáljától kaptam egy erős talpmasszázst és így lett a féktávom aszfalton 30-ról 5 méter és aztán 40-ről pedig 10 méter!! – Forester)

[singlepic id=291 w=600 h=400 float=center]

Következő feladat során a jeges utat szimulálták. Itt egy felvizezett, műgyantával borított pályán kellett ugyanúgy 30 km/óráról vészfékezni. Az eredmény 65! méter. Hihetetlen! Egy enyhén lejegesedett városi közúton a forgalom simán tartja az 40-50 km/órás sebességet télen. Akkor ott mennyi lehet a fékút ha nincs téli abroncsunk? Tanulságos!
(“Kis” Toyotám volánja mögött számomra még meglepőbben alakult a helyzet. 30-as tempóval futottam rá a műgyanta csíkra és jött a satufék…de azonkívül, hogy az ABS megdolgozott a pénzéért semmi nem történt. Az autó úgy csúszott mintha soha nem akarna megállni és bizony 90 méterbe került mire megszabadulhattak a tárcsák a fékpofák harapásától. Aztán nekifutottam lassabban is, 20 km/órával, akkor már “csak” 55 méter volt a fékutam. Akárhonnan nézem ez sokkal több, mint Tamás fékútja és bizony az összes résztvevőnek több lett. Nyugtáztam, hogy nem  én voltam bamba. De aztán kiderült, hogy mercis Tomi bizony sántikál valamiben… – Forester)

[singlepic id=288 w=600 h=400 float=center]

Mikor minden egyes autó végigment a feladatokon, visszatértünk az épülethez, és felszerelték a kocsikra Bibendum legújabb üdvöskéit, az Alpin A4-es tappancsokat. És itt jött a lebukás. Ugyanis az egyik Michelin-es szakember észrevette, hogy nekem már eleve téligumik voltak a kocsin. Bár elöregedett és viseltesek voltak, ráadásul nem is a prémium szegmensből kerültek ki, de így is jobban teljesítettek mint a többi autón lévő nyári gumi. Ugyanis a hőmérséklet akkor kb. 4,5 fok volt, erősen szitált a köd, és csepegett az eső. A nyári gumik itt már anyagösszetételüknél fogva ledermedtek, és már-már korcsolyaként viselkedtek a pálya aszfaltcsíkján.
(A DOT számból kiderült, hogy bizony a Vitón egy 11 éves téligumi feszült és mi derült még ki? Az, hogy egy agyonhasznált, elöregedett olcsó téli abroncs is sokkal jobb a hideg, havas vagy jeges utakon mint akár egy zsír új nyári szett. Ezt jól véssük az eszünkbe!!! – Forester) 

[singlepic id=289 w=600 h=400 float=center]

Gyors ebéd és technikai tudnivalók után mindenki “nyeregbe pattant” és jöhetett a második kör, immár az új téli papucsokkal, melyeket több hónapon át fogunk nyúzni számos körülmény között, és ezekről természetesen be is számolunk majd.

Rántópad és vízfüggöny.
Na erre kíváncsi leszek – gondoltam magamban -, hogy fog ez a nagy “bódé” billegni. Sokan kacagtak, hogy ha lecsúszol a műgyantáról és megfog az aszfalt, fel fogsz borulni. Ezek a megjegyzések leperegtek rólam, én bíztam az új abroncsokban, és az autóm stabilitásában. Nem került sor a pálya elhagyására. Bár a rántópadnak sikerült jócskán kilengetnie a Vito hátulját de a gumiknak, és a gyors ellenkormányzásnak  köszönhetően sikerült bőven határértéken belül megfogni a kisbuszt.
(Sajnos arra nem volt idő az előzőekben, hogy ezen a pályán is végigmenjünk párszor a nyári szettel, ezt nagyon sajnáltam. Azonban érezhetően jól kezelhető volt az autó a rántás után és 30-40-es tempóval simán egyenesbe lehetett hozni és kikerülni a különböző helyen felbukkanó vízfüggönyöket. – Forester)

[singlepic id=292 w=600 h=400 float=center]

A következőkben egy “kör” pályán szlalomozni kellett egy sor bója között úgy, hogy egyszer a aszfalton, másszor a síkos műgyantán haladt az autó. Időre ment a feladat, igyekeztem minél jobb kört menni, ezért nem kíméltem sem gépet, sem kereket. Kezdett gyanús lenni, hogy nem vizezték fel rendesen a műgyantás részt, ugyanis nem vettem észre különbséget az aszfalt és az elvileg síkos rész között. Mikor kiszálltam, seggre ültem, csúszott az a gyanta rendesen. De a kocsi 15 – 20 km/h-es intenzív szlalomozásnál sem vette észre, hogy merényletre készülnek ellene.
(Hasonlóak voltak a tapasztalatim nekem is és csak akkor kezdett el feltűnően alulkormányzottá válni a Corolla amikor az utolsó körben sokkal nagyobb tempóval eresztettem az autót, hogy minél jobb időt érjek el. Sikerült is a 2. legjobbat produkálni csupán 1 másodperccel rosszabbat mint a SAAB – Forester)

Ezek után jött a várva várt 4-es pálya, ahol 2 órával korábban a régi gumikkal gurultam. “A Mercedes induljon az aszfaltos szakaszon, 30 km/h-val majd bóják után vészfékezés” hangzott az utasítás. Na lássuk! Padlógáz, a leömlőket elborította az elégetett gázolaj végterméke, majd jött a pánikszerű fékezés. Fülig érő szájjal préselődtem neki a biztonsági övnek, az agyam pedig a homloklebenyemnek támaszkodott. Éreztem, hogy most másként viselkedett az autó, mint 2 órával korábban. 5,5 – 6 méter! Szép volt! Szólt egy elismerő hang a rádióból. Tuti lecserélték a fékjeimet valamilyen verseny szettre – suttogta a fülembe a vállamon ülő kisördög-. A gonosz tévedett, a fékek gyáriak voltak, a gumik újak, én pedig meglepődött.
(Corolla, téli abroncs, 30km/h: féktáv 6méter, 40km/h: féktáv 8méter, 50km/h: féktáv 12 méter – Forester) 

[singlepic id=290 w=500 h=400 float=center]

“Jeges úton” tuti elvérzik, mert ami csúszik az bizony csúszik! És az addigra 3 celsius fokra süllyedt kinti hőmérsékletnek, az egyre erősödő ködnek, esőnek és a locsolásnak köszönhetően a műgyantás pálya olyan állapotban volt, mint egy jó vidéki disznótor után összezsírozott vágódeszka. Na gyerünk. Padlógáz – mert viszonylag rövid távon kellett 40-re gyorsítani, majd padlófék. 43 méter! Gyors keresés az agyi almappákban: az előző teszten a régi gumikkal 30-al 65 méter volt. Ezt nevezem – kiáltottam hangosan a kocsiban.
( Corollámmal 50-ről fékezve 65 méteres fékutat hagytam magam mögött, míg a nyárival 90 méter volt 30-ról! Mérsékelve a tempót, 35km/óráról vészfékezve a műgyantán 35 méteres fékutat produkáltak az Alpin A4-es gumik – Forester)

[singlepic id=287 w=600 h=400 float=center]

Ezzel vége is lett a napnak és ránk sötétedett.
(Azonban még volt egy érdekes dolog, amit majdnem elfelejtettünk. Mégpedig a “jeges” emelkedőn való elindulás, amit szintén kipróbálhattunk nyári és téli abroncsokkal egyaránt. Nem igazán lesz meglepő, hogy a téli szettel sokkal könnyebben talált tapadást az autó és nem pörögtek el a kerekei. A nyári gumikkal viszont gyakorlatilag csak helyben forgott a kerék ha nem figyeltünk oda kellő képen a kuplung és gáz adagolására. Gyakorlatlanabb sofőröknek tökéletes helyzet az ilyen arra, hogy szépen leégessék a kuplungot. – Forester)

Elalvás előtt is folyamatosan a méterek cikáztak a fejemben. Nálam a gumi vásárlást mindig is a pénztárca szabta meg. Mennyi is a különbség az általunk tesztelendő és egy középkategóriás téligumi között? Pár ezres. Átlagos futás mellett 4-5 szezont minden abroncs elbír. Tehát évesítve elenyésző az összeg, amit a mi és családunk életének feláráért kifizetünk. 30 km/h-nál 3 méter volt a különbség. 3 méteren halálra lehet gázolni egy gyalogost vagy meg lehet állni pont a zebra előtt. Persze figyelni kell, de aki vezet, tudja, hogy váratlan helyzetek mindig adódnak. Megéri a plusz költséget az, hogy megfelelő gumikkal közlekedjünk télen? Kérdeztem magamtól. Igen, meg. Mert valljuk be őszintén, magamról tudom, hogy úgyis elmegy rosszabb helyre is az a pénz. Akkor már inkább költsem arra, ami bizonyítottan “védőszárnyaival” oltalmaz. Mert a mérőszalag nem hazudik.

Természetesen a továbbiakban is be fogunk számolni gumijaink “pályafutásáról” és pici betekintést nyújtunk a technológiába is. Hosszútávon fogjuk “nyírni” a Michelin Alpin A4-es abroncsokat és őszintén, minden elfogultság nélkül, képekkel, videókkal, számokkal fogunk jelenteni nektek a próbatételekről száraz, vizes, havas úton és egy kis laza terepezés is bele fog férni! 😉

Szerző: Mráz Tamás & Forester

HALLOTTÁL A JÁTÉKRÓL? SZERETNÉL SZAVAZNI, DE NEM TALÁLOD A SZAVAZÓFELÜLETET? NE CSÜGGEDJ, KATTINTS IDE, ÉS ITT IS MEGTEHETED A CIKK VÉGÉN!  HA TETSZETT ÉS HASZNOSNAK ÍTÉLED AZ OLVASOTTAKAT KATTINTS A MICHELIN BABÁKRA. Minél több lesz színes, annál nagyobb a pontszám. Frankó ajándékokat sorsolunk ki a szavazók között! 😉