Lassan elérkezünk az utolsó cikkünkhöz is a Michelin téli abroncsainak tesztelésével kapcsolatban. Amit most olvashattok az szám szerint a 4. és még 1 van hátra. A körülmények, amiknek eddig alávetettük a gumikat: Hungaroring tanpálya, száraz aszfalt, sár és egy kis terep. Az időjárás lassan de biztosan hűl, ami a teszt szempontjából remek hír hiszen téligumikról beszélünk, azonban a gáz és a fa egyre csak drágább….no de ez egy másik téma és más fórumban a helye. Hamarosan alkalmunk nyílik havas körülmények között tesztelni abroncsainkat, de most mégis a vizes, nedves útfelületen szerzett tapasztalatokba vágunk bele csak úgy Zsidró Tamás módjára, könnyedén és lazán.

A héten ismét megmértem a profilmélységet és a nyomást az Alpin A4-esekben, csak úgy a biztonság kedvéért no meg persze kíváncsiságból, és az értékek nem igazán változtak. Egy dolog volt ami nem stimmelt, a jobb első abroncs nyomása 1,9 bar volt a 2,2 helyett. Ezt azonnal orvosoltam és betudtam egy sodrósra vett kanyarnak vagy nagyobb kátyúnak (rossz szokás és szabálytalan is, de egy-egy Forma1-es futam megnézése után hajlamos vagyok az ideális íven autózni). Szóval 3-4 hetente érdemes megmérni a nyomást, mert ha nem megfelelő, akár súlyos ezreseket is kihúzhat a zsebünkből, hiszen többet fog fogyasztani az autónk és gyorsabban el is kopik a gumi. Aztán csak bambán nézünk, mint Pistike a szöveges feladatra, hogy ugyan miért kell már megint új abroncsokat vennem?!?!

 Tesztpartnerem, Tomi így éli meg az esős mindennapokat:
Jómagam, napi szinten használom autómat (az új olvasók kedvéért, egy Vitoról beszélünk), és meg kell mondjam nem bánok kesztyűs kézzel az abroncsokkal. Ahol lehetőség nyílik rá megesik, hogy egy pár vészfékezés illetve élesebb kanyar előfordul aminek következtében billen a kasztni mint az IFA plató. 🙂

Pár hete történt, hogy egy nagyobb árumennyiség elszállítására kértek meg. Szó nélkül eleget tettem neki, gondoltam ez remek lehetőség lesz arra, hogy egy kicsit “megizzasszuk” a kerekeket.

Útvonal: Budapest – Nyíregyháza M3-as autópálya, és Polgárnál a 36 sz. főút. Hogy miért? Majd kiderül! 🙂 Magának az árunak a tömege kb. 800 kg volt a Vito terhelhetősége 1 tonna, szóval bőven belefért. Őszies, nyálkás idő jellemezte kis országunk időjárását, de menni kellett. A villanyoszlopok fényeiben megcsillantak az aszfalt apró szemcséi. Nem fagyott, de mindenféleképpen figyelni kellett a megváltozott útviszonyok miatt.

Budapestről kifele tartva, elhagyva az M3-as kivezetőjét, vak sötétség telepedett az autópályára. Belenézve a visszapillantó tükörbe láttam, hogy a kocsi mögött egybefüggő ködburkot képez az a vízmennyiség amit az abroncs kiszorított maga alól. Aquaplaning hatásnak nyoma sem volt. Megjegyzem, szépen is néztünk volna ki, ha 120 km/h-nál szinte új futófelülettel, csúszkált volna a kocsi. Egyetlen meredek szituáció volt csak, amikor épp előzésben voltam, és egy személyautó jött ki elém ugyanilyen céllal, csak alacsonyabb sebességgel. Erős fékezés, a kocsi orra bukott, de az emelkedett pulzusszámon kívül más nem történt. A gumik magabiztosan visszafogták a járművet. Némi billenést éreztem, de szerintem az csak a hirtelen kormánymozdulatnak volt betudható. Körülbelül 20-25 méteren lassultam 120-ról 90-re. Pontosan nyilván nem tudtam lemérni, de kb. fele volt az út széli bóják távolságának, ami ugye 50 m. Nem is olyan rossz egy több mint 2,5 tonnát cipelő, “vékony” 195-ös abroncstól.

Az M3-as aszfaltcsíkja valóban elér Nyíregyházáig, de én mégis lekanyarodtam Polgárnál a 36-osra. Gondoltam, ha már tesztelek akkor lássuk mit tud nyomvályús aszfalton, esőben, rakottan. Mert itt bizony már esett rendesen. Vízátfolyás telítette a mélyen széttaposott nyomvonalat. Sebesség beáll 90-re, mert itt ugye az a megengedett. “Komótosan” haladtam a maradék 50 km-en. Igyekeztem közel menni a felezővonalhoz, és kerülni a mélyedéseket, több-kevesebb sikerrel. Amikor a kocsi mégis beletévedt a mélyen telített “nyomárokba”, erős rántásokkal figyelmeztetett. Az abroncs itt sem vallott kudarcot, vízkiszorító képessége jónak tűnt.

Tetszett amit tapasztaltam, bár őszintén megvallva, szégyenletes lett volna ha ilyen körülmények között nem tud helytállni az Alpin A4 vagy egy hasonló prémium konkurens. Egy téliguminak nem ez az igazi próbatétel, na de majd ha hull a hó és hózik… 😀  

üdv, Tomi


Sokat nem is kellett várnunk, hogy megérkezzen az első igazi hó, a teszt megírása alatt is folyamatosan szállingózik itt a keleti régióban. Mivel folyamatosan csökken a hőmérséklet,  így az abroncsok sem lágyulnak már el annyira és a fogyasztásom is lentebb kúszott 2-3 tizedet a kezdeti értékről. A vízkiszorításra visszatérve, készítettünk nektek két remek videót, amin testközelből láthatjátok, hogy miként dolgoznak a gumijaink erősen vizes aszfalton.

A felvételeken remekül lehet látni, hogy miként is távozik a víz az abroncs felületéről a centrifugális erőnek köszönhetően és az is kivehető (a videó elején, mikor mélyebb tócsán haladok át), hogy teljesen kipréseli az abroncs maga alól a vizet és szemmel látható a profilmintázat az aszfalton.

Pár tipp, hogy miként is közlekedjünk esős, csapadékos időben:

– Ha erősen esik akkor nem kell a megengedett maximális sebességgel haladni. Lassítsunk, mert az eső és a vízpermet csökkenti a látási viszonyokat!

– Tartsunk nagyobb követési távolságot, hiszen a nedves aszfalton messzebbre csúszik az autó, pláne ha vészfékezésre kerül a sor. Senki nem szeret betétlapot töltögetni ugye? 🙂

– Esőzés után gyakran előfordul az erős köd. Ilyenkor inkább használjuk a tompított fényszórókat még éjszaka is. A távolsági (reflektor) nagyon visszaverődik a ködfátyolról és vakító lehet. Napszemüveget meg csak nem kéne olyankor felvenni…

– Ha mégis megcsúszunk vagy felúsznak a gumik a vízen (aquaplaning) a legfontosabb, hogy nyugodtak maradjunk és ne lépjünk tövig a fékre, sőt ne is használjuk. A gázt lassan vegyük el és várjuk meg míg lassul az autó, és ellenkormányzással korrigáljunk ha szükséges.