A hó és az igazi téli idő beköszöntével elérkeztünk a téligumiról szóló tartóstesztünk utolsó bejegyzéséhez. Az elmúlt másfél hónapban ketten több mint 4 ezer kilométert tettünk meg, szárazon, esőben, hóban, fagyban. Külön-külön is sok tapasztalatot szereztünk, de most a legutolsó bejegyzésnél mégis együtt számolunk be, mert egyazon esemény szereplői voltunk mindketten.

A munka olyannyira összekovácsolt minket, hogy egy közös síelést szerveztünk a Bükkbe. Kisebb tanakodás után a Vitot láttuk a legalkalmasabbnak, hogy utazásunk eszközéül szolgáljon, tekintve a kényelmet, és a pakolhatóságot. Miután a barátnőket, és a felszereléseket bedobáltuk 🙂 a kocsiba útra keltünk. Kezdetben nem volt meglepetés, ugyanis az utakat takarítják, sózzák, tehát nedves/vizes körülmények között autóztunk, ahol az abroncsok meglehetősen jól viselkedtek, de erről már beszámoltunk a korábbi cikkben.

Az érdekes rész akkor következett, amikor a mellékúton haladtunk felfele a hegyre. Itt már takarításnak nyomát sem láttuk, letaposott, néhol lejegesedett felülettel találtuk szembe magunkat. Automatáról lévén szó téli üzemmód bekapcsolva – ez annyit tesz, hogy alapból 2-es fokozatból indul és finomabbak a váltások – óvatos gázadással, lassan kaptattunk az emelkedőn. A kipörgésgátlónak nem volt ideje pihenni, ugyanis a havas, jeges részek váltogatták egymást. A hóba belemaró bordák érezhetően jó vonóerővel húzták az autót, de ugyanolyan gázpedál állásnál a lejegesedett részeken megpördült a kerék, és veszített az abroncs a tapadásából. Ilyenkor avatkozott közbe a kipörgésgátló, illetve a gázvisszavétel segítette a gumikat feladatuk ellátásában. Bár tábla jelezte, hogy ajánlott a hólánc használata, de direkt maradt a csomagtartóban, ugyanis kíváncsiak voltunk a határokra, hogy mely körülményekkel nem tud már megbirkózni az Alpin A4.  Őszintén szólva nem volt olyan körülmény, mely indokolta volna a lánc használatát. Még ha néhány helyen nehézkesen is de sikerült felérni a csúcsra. Sokkal nehezebb feladat volt parkolóhelyet találni. Végül egy használaton kívüli buszfordulóba tettük le a kocsit, ahol kb. 20 cm mély szűz hó volt, mondhatni “tengelyig ért”. Nagy lendülettel sikerült jó 10 métert haladni benne, ekkor már éreztük, hogy nem lesz egyszerű a kijutás, de máshol nem volt hely, így akkor és ott nem érdekelt bennünket.

P1090026

A meglepetés akkor ért minket amikor indultunk volna haza, ugyanis beállt mögénk egy kocsi, így csak előre tudtunk menni. Ha ugyanazon a nyomvonalon ki tudtunk volna tolatni, mint amin bementünk, de így egy kicsit kalandosabbra sikeredett a délután. Kipörgésgátló, téli üzemmód aktív, kicsi gáz, de a kocsi nem mozdul, sőt a kerék sem. Meglepve tapasztaltuk, hogy a mély hó satuként fogta a kerekeket. Korábban soha nem tapasztaltunk ilyen jelenséget. Nagyobb gázadásra megpördültek a kerekek, a kocsi megmozdult ugyan, de nem ment előrébb. A mély hó megálljt parancsolt a technikának. Nem volt mit tenni, elő a kislapáttal’ és kb két méter hosszan eltakarítottuk a havat, bízva benne, hogy elég lendületet tudunk szerezni a maradék 30 méternyi táv leküzdéséhez. Biztonság kedvéért 3-an kint maradtak, hogy ha kell, megtolják a kocsit. Segédelektronikák ismét aktív állapotba kerültek, ezúttal nagy gázzal nekiindult a kocsi, és érezni lehetett ahogy a két első kerék a négyes metró fúrópajzsának erejével halad előre. Tény, hogy segédkezett az ASR, de a gumi mégis úgy gyűrte maga alá a havat, mint frissen szabaduló elítélt, az  “üzletasszonyt”, ki épp pénzért árul szerelmet. Röviden: sikerült kijutni, kezek tiszták maradtak, a hólánc pedig száraz.

A hegyről való lejutás is meglehetősen eseménymentes volt, motorfékkel ereszkedettünk, óvatos fékezéssekkel, hogy a tapadás megfelelő legyen. Lényegében az abroncs jól vizsgázott havas körülmények között is, és visszatekintve az elmúlt másfél hónapra azt mondanám, hogy a konkurenciának fel kell kötnie a gatyát. De még bennünk él a gyermek, aki szeret a hóban játszani és mint tudjuk kedves autós társaim autóval hóban játszani nagyon élvezetes dolog és bizony a kézifék berántásával történő kanyarodásnak semmilyen abroncs nem képes ellenállni és mi sem. 😉

Összességében sok élménnyel, tudással és tapasztalattal gazdagodtunk a tesztidőszak alatt. Tekintsétek meg az alábbi videót amolyan lezárás képen, hogy nem ne mindig csak barokkos körmondatokba fogalmazott gondolatokat kelljen olvasnotok. Stílusosabb így feltenni az “i”-re a pontot…

Néhány hasznos tanács, hogy mire figyeljünk oda a téli közlekedés közben. Apróságoknak tűnhetnek, de jó tisztában lenni ezekkel vagy ha esetleg kiment volna a fejünkből akkor, most átismételhetjük:

– Az ablakmosófolyadék-tartálya legyen tele fagyálló ablakmosó folyadékkal, az akkumulátor legyen feltöltve, és használja a megfelelő olajat! Az első és hátsó párátlanító, valamint a fűtési rendszer legyen működőképes. Gondoskodj az ablaktörlők és a lámpák üzemképes állapotáról! A hőmérséklet csökkenésével csökken az abroncsok nyomása, ezért télen 3-4 hetente ellenőrizd a nyomást! Ha valamiben nem vagy biztos, menj el a közeli gumis vagy írj nekünk: gazmegfek@gmail.com

– Indulás előtt takaríts le minden havat és jeget a kocsiról! Az autón hagyott hó lefúvódhat, és akadályozhatja  kilátását. A lámpáknak, az ablakoknak és a tükröknek különösen tisztának és jég-, illetve hómentesnek kell lenni.

– Rossz időben csökkentsd a sebességet, növeld a követési távolságot, és kerüld a hirtelen gyorsítást és fékezést! Rossz látási körülmények között használj tompított fényszórót! A téli gumik fokozzák a biztonságát az autóban és a biztonságérzetét a kormánykerék mögött!

Tudtad e?

– 1992 óta 12 milliárd liter üzemanyagot takarítottak meg a világon MICHELIN Energy takarékos gumiabroncsok használatával.

– Ha az összes európai személygépkocsira Michelin Energy gumiabroncsot szerelnének fel, akkor évente körülbelül 3 milliárd liter (mintegy 100 000 tanker) üzemanyagot lehetne megtakarítani.

–  1992 óta több mint 400 millió Michelin alacsony gördülési ellenállású gumiabroncsot értékesítettek Európában. Véletlen?